Mivel a szüleim is pedagógusok, ezért már óvodás korom óta akkor is jártam órát látogatni, amikor az még nem volt kötelező feladat az egyetemi óráimmal kapcsolatban. Rengeteg pedagógiai szituációt és annak egyes megoldási lehetőségeit állt módomban megfigyelni így az évek alatt, amit hatalmas előnynek érzek a gyakorlati megvalósítás során. Előfordult (természetesen teljesen illegális módon), hogy betegség miatt helyettesítettem egy rokonomat az iskolában egy teljes napot. Amikor az első óra előtt kinyitottam a teremajtót a diákoknak, végigfutott a gondolataimon minden mondat szóról-szóra, amiket édesanyám, illetve az egykori fizika tanárom az ajtónyitást követően mondott annak érdekében, hogy az óra zökkenőmentesen kezdődhessen. Szinte már automatikussá váltak az évek alatt a gondolataimban a szakmai példaképeim mondatai, ami sokszor előnyt jelent, de abban az esetben hátrányt, ha az adott szituációban nem pont ez lenne a legmegfelelőbb megoldás. Úgy gondolom, hogy a kiskorom óta tudat alatt tanult keretek közül szükséges lesz kilépnem valamilyen szinten, de ebben nagy segítséget nyújthat az is, hogy a tanári képzés kezdete óta rendszeresen vállalok magánórákat, amikből szintén újfajta tapasztalatokat szerezhetek.
Jövőbeni céljaim közül a legfontosabb, hogy a matematikát megtanuljam megszerettetni a gyerekekkel, még azokkal is, akikben a korábbi tanulmányaik során sok gátlás alakult ki ezzel a csodálatos tárggyal kapcsolatban.